Drága Szüleim és Testvéreim!

Megkaptam leveleteket, amelyet nagyon köszönök. Jelenleg a Thor fedélzetén tartózkodom. Most elmondok nektek, kedves Szüleim és Testvéreim, egy nagyszerű hírt: Nagyon boldog vagyok! Miért? Azért, mert megkaptam Jézust mint Barátot és Testvért, s most már Ő az én mindenem. Azelőtt sehol sem találtam békességet, de most – hála a menny Istenének – mindenhol békességem van. Valószínűleg kérdezitek, hogyan kaptam ezt a békességet. Nos, hosszú ideje megértettem már, hogy nincs igaz öröm Istenen kívül. Úgy történt, hogy egy vasárnap délután találkoztam O-val – aki velem egy napon csatlakozott a haditengerészethez – és együtt elmentünk a metodista gyülekezetbe. Miközben ott ültünk, megkérdeztem tőle, hogy volna-e kedve ahhoz, hogy hazajöjjön velem vacsorára az összejövetel után, amit meg is tett. Otthon, a beszélgetés folyamán mélyen meghatódtam. Sírva fogtuk meg egymás kezét, s ő mindkettőnkért imádkozott Istenhez. Soha nem fogom elfelejteni az akkori érzésemet. Természetesen az ördög jött, ahogy az lenni szokott, de az imádság mégis megtette a munkáját, mert a következő este a monitor fedélzetén való őrszolgálatom ideje alatt egy kis lőtoronyban elkezdtem imádkozni. Minden olyan sötétnek nézett ki, de egyszer csak olyan öröm fogott el, hogy úgy éreztem, járás közben a lábaim alig érintik a hajó fedélzetét. Igen, egyedül Isten tud bennünket ilyen boldoggá tenni – legyen dicsérve mindenekfelett!

Kétségtelen, hogy nem olyan jó nekünk, kik oly sok emberrel vagyunk kapcsolatban naponta, de Isten meg fog bennünket segíteni, hogy szilárdan megálljunk. Elképzelhetitek, milyen különös volt az első alkalommal, amikor szolgálatom végeztével étkezni mentem az ebédlőbe, és szándékomban állt Istennek hálát adni az ételért, de nem volt hozzá bátorságom. Később ezért a Szellem megdorgált, így a következő alkalommal először történt, hogy a tiszthelyettesek között összekulcsoltam kezeimet, és hálát adtam Istennek. Imádkozzatok értem, hogy Isten megőrizzen engem!

Kérésem, hogy testvéreimnek adjátok át üdvözletemet, kérvén őket, hogy keressék az Urat, mert csak akkor kapnak olyat, amiért érdemes élni.

Szívélyes üdvözlettel,

Johan